Bella szemszög:
Olyan kényelmes volt Sebastian karjai közt. Mintha pont nekem találták volna ki. De azután elgondolkoztam az egész szituáción, hogy Edward megjelent, Sebastian hazajött, az egész Cullen család Londonban van. Igaz a mondás ’Kicsi a Világ’. Egyszerűen ezen a szituáción elkezdtem nevetni. Hangosan. Majd két nevetőroham között a kíváncsi szempároknak elárultam.
- Hát Alice te aztán tényleg nem változtál semmit. –mondtam majd jobban Sebastian karjaiba temetkezve folytattam a nevetést. Amint körbenéztem azt kellet észrevennem, hogy Edward merev testtartással fürkész engem, majd mikor észreveszi, hogy észrevettem, hogy engem néz hirtelen elkapta tekintetét rólam. Esme egyszerűen csak mosolygott, gondolom nem szerette volna kinevetni Alice-t, még Rosalie is elkezdett mosolyogni.
- Na,fiatalok,ha ezt ilyen jól kitárgyaltuk,akkor mehetünk is próbálni.- mondta mosolyogva George.
Bár véleményem szerint gőze sincs miről volt szó az előbb.
Amint megláttam Alice gondolkodó, gyönyörű arcát, rögtön leesett a tantusz, hogy min gondolkozik. Rólam. És Edward-ról. Sebastian ölelő és védő karjaiból kilépve közelebb libbentem Alice-hez muszáj lesz leállítanom a révképzeleteit, mielőtt még nagyobb csalódást okozok neki és a család többi tagjainak. Én Sebastiant szeretem. S amikor még mindig nem vett észre akkor belekezdtem a mondanivalómba, de csak halkan hogy a többiek ne hallják meg, hogy miről is van szó.
- Sehogy. –Az arcát nézve kicsit meglepettnek tűnt. Nem tudom, hogy amiatt-e mert meg tudtam lepni, vagy amiatt, amit mondtam.
- Ezt meg honnan..???!!- kérdezte nem kicsit meglepve. Akkor igazam volt. Mindkettő miatt.
- Látom rajtad! –mondtam mosolyogva. Olyan könnyen kilehet igazodni Alice-n. Edwardon annál kevésbé. Pechemre. Nem is értem, hogy miért gondolok rá. Hiszen nekem Seb tetszik.
Majd belépve a terembe láttam, ahogy Alice mélyen a gondolataiba temetkezve neki megy Rosalie-nak majd pár szót váltanak, majd teljes figyelmüket George-nak szentelték.
- Jól van emberek! –tapsolt, hogy minden szempár rászegeződjön. - Egy kis tájékoztatás! Vendégszínészeink lesznek, szóval, most mindent elölről el kell magyarázni! Darabunk a R&J, azaz a Rómeó és Júlia.
Szereposztás: Júlia-> Bella
Rómeó-> Edawrd Cullen az újonc
Capuletné-> Rosalie Hall
Capulet-> Dawe
Monteguné-> Alice Cullen
Verona hercege-> Luke.
Mesés… Ez hiányzott még nekem. Edward. Jó. Rendben. Bella nyugalom. Ez csak egy darab. Jó színésznő vagy. Meg tudod játszani magad. Alice- re néztem aki Edward-ot nézte. Rájöttem, hogy miért. Teljes egészében remegett. És fancsali képet vágott. Láttam Alice-n hogy majd kiugrik a bőréből. Nem sok kell hozzá, hogy elkezdjen táncolni. Majd Alice tekintete Edward-ról rám vándorolt. A maszkomon nem volt tökéletes, mert ma nem törődtem vele. De úgy látom, hogy mostantól egy jobb maszkot kell felhúzni az arcomra, hogy az érzéseket Alce se és senki se tudja kivenni belőle hogy mit, érzek. Mert amint látom, Alice nagyon is töri magát azon, hogy megfejtse, hogyan reagálok a hírre mi szerint Edward és én együtt fogjuk eljátszani a főszerepet. De sajnos ez nem fog összejönni Alice-nek. Max pár érzést csíphetett el belőle, mint például a dühömet, és a haragomat. De miután gondolkodtam az egészen. Még jól is elsülhet a dolog. Belepirultam Alice nézésbe. Ami persze nem kerülte el a tekintetét a drága kotnyeles kis barátnőmnek. Nagyon szeretem, de ez a szokása, hogy kielemez folyton, néha egy kicsit bosszantó tud lenni. Annak jeléül, hogy most nem érzek semmilyen haragot és dühöt elmosolyodtam. Olyan igazi szívből jövő mosoly volt. 70 év alatt nem sokszor fordult ez elő.
- Én hazamentem, velem tartasz, vagy még maradsz?- kérdezte Seb reménykedve, hogy vele fogok tartani és nem utasítom vissza az ajánlatát. Hogy is utasíthatnék vissza egy ilyen ajánlatot?
- Természetesen veled tartok. – mondtam mosolyogva. Sebastian közelében olyan pozitívan érzem magam. Nagyon szeretek vele lenni. Persze nem csak emiatt.
- Akkor jó. –mondta ő is mosolyogva. –Már azt hittem, hogy itt maradsz, és akkor egyedül kell otthon lennem abban a naaaagy szobában. –mondta sokat sejtető hangon. De olyan halkan hogy az még az én vámpírhallásomnak is halk volt. És nagyon kellet koncentrálnom rá hogy, meghalljam azt, amit mond.
- Miért mit szeretnél abban a naaaagy házban csinálni, amihez társaság kell??- kérdeztem incselkedve. Kiélvezve a helyzetemet.
- Háááát, az attól függ, hogy hogyan viselkedik a hölgy. - mondta teljesen régimódi hangnemben.
- Miért hogy kell viselkednie egy hölgynek hogy, megtudja, hogy mi fogja otthon várni?- kérdeztem kicsit reménykedve, de kíváncsi hangnemben hogy színjátékunkat tovább fokozzam. Sebastian-nal úgymond így is gyakorlunk, de nem csak emiatt van az egész. Egyszerűen megszokásból.
Lehajolt hozzám majd lágyan megcsókolt. A kocsiban végig fogtuk egymás kezét. Az ajtóban már nem bírt magával. Nekem sem kellet sok. A kulccsal babráltam, amikor Seb kivette a kezemből és egy egyszerű mozdulattal kinyitotta azt majd úriemberként előre engedett. Úgy látom, most nagyon nem bír magával. Mondjuk ez nem is olyan rossz számomra. Az előtérben ledobtam a táskámat, kabátomat a fogasra. A kulcsokat a kis tálkába ahol a kocsim és Seb egyéb kulcsai voltak megtalálhatóak. Végre sikerült megtalálnom a távirányított. Megnyomtam a gombot, aminek hála besötétült az egész ház. Még egy gomb. Halvány világításba kezdtek meggyúlni a villany. Ezért szeretem a modern berendezéseket. Két gombnyomás és sejtető fényben úszik az egész lakás. Persze még sok más extrái is vannak a lakásomnak. Valahogy sikerült eljutnunk az ágyhoz. Valami koppant a redőnyön. Nem törődtem vele, biztosan csak egy gally volt. Már a pólómmal babrált Sebastian én pedig addig a nadrágjától próbáltam megszabadítani. Már megint valami koppanást hallottam kintről. Mire lágyan, de határozottan eltoltam magamtól.
- Mi a baj?? –kérdezte lágyan Seb.
- Te nem hallottad?? –kérdeztem hitetlenkedve.
- Mit?- nézet rám értetlenül.
Megint egy koppanás. Ránéztem.
- Hát ezt.
- De, eddig is hallottam. De biztosan csak egy galamb vagy egy gally.
- Neem, az nem ilyen hangokat hallat. Nem mennél ki meg nézni?? –néztem rá könyörgően.
- Utána megnyugszol? –kérdezte kicsit ingerülten.
- Igen. És folytathatjuk azt, amit elkezdtünk. –mondtam kecsegtetően.
- Hol van a távirányító? –és ezzel felkapta a pólóját.
- Az asztalon keresd, szívem.
- Oké. Megvan. És most meglátjuk mi okozta a zajt.
A redőny nagyon lassan akart felmenni. És mire felment megláttam. Őt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése