Az árny az ablakban volt. Az ablakot szerencsétlenségemre nyitva hagytam. A szívem a torkomban dobogott.
- Szia Bella!! –rikkantott Sebastian.
- A szívbajt hoztad rám!- kiáltottam.
- Sajnálom - nézett rám kölyökkutya szemekkel, amit tud, hogy a gyengém.
- Elintézted?- érdeklődtem, kíváncsiságom már megint legyőzött.
- Ami azt illeti igen, de ha nem bánod elmennék most már aludni…- bólintásom után elment a szomszéd szobájába és gondolkozásom közepette elnyomott az álom.
Másnap reggel mikor felébredtem vigyorgó barátommal találtam szemben magam, Sebastiannal.
- Jó reggelt csipkerózsika!- suttogott
- Kinek jó? Aludni akarok!!!- motyogtam és a párnámat a fejemre húztam jelezve, hogy menjen el, de ő kitartó volt és lecövekelt az ágyam mellé mire én megadóan felsóhajtottam,
- Na, jó felkelek! De mert ma sok dolgom van, és nem miattad- mondtam sértődötten mire egy halk sóhajt kaptam válaszul. - Ma is egész nap a színházban leszek, szóval ne várj. Szia. De neked is ideje lenne már visszajönnöd, mert már mindenkinek hiányzol, meg kezd feltűnő lenni, hogy ilyen sokat kimaradsz –Ezzel felpattantam és kitessékeltem a szobámból, majd becsaptam az ajtót és vámpírsebességgel felöltöztem.
Elindultam kedvenc autómmal –mert több is van- egy fekete Audi-val.
- Jó reggelt –köszöntem be a próbaterembe, mikor beértem, és kórusban üdvözöltek a többiek, mert a kedvenc vagyok mindenkinél.
Elmentem átöltözni, majd visszafelé a terembe három ismerős emberbe – vámpírba - ütköztem.
- Sziasztok-, motyogtam zavartan.
- Szia! –ugrott Alice a nyakamba. Lelkesedése rám is átragadt egy kicsit.
- Szia-, ölelt meg Rose nem kis meglepetésemre.
- Na, menjünk lányok –próbált Esme oldani a feszengésemen, amiért ma is egy hálás pillantást kapott.
- Oh… lányok jó hogy itt talállak benneteket – jött oda George a kis futástól egy kicsit pihegve. - Menjünk, még vár rám a feladat, hogy bemutassalak az új színésznek, mert már megszokott színészi párosunk már sajnos nem áll fenn- hát igen én és Sebastian vagyunk az úgymond kedvencek, mindig egymás mellé osztanak be minket. - Szeretném bemutatni az új színészünket. Alice ajánlotta.
Megfojtom Alice-t! Ezt nem tehette! Ránéztem Alice-re és a vigyor a képen levakarhatatlan volt. Csak őt ne…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése