Prológus

"Sokszor azt hiszem egyedűl vagyok, pedig ott van velem a fájdalom és a sötétség kegyetlen valósága. Azt mondják, a fájdalom egy megszokható érzés , de nekem nem sikerült megszoknom, mert én reménykedni sem tudtam, hogy el fog múlni egyszer. De a fájdalmat már barátként köszöntöm, csak egy ember van kit igazán érdekel hogy létem. Más emberek a felszineségükkel bosszantanak, ha kérdeznek válaszomat meg sem várják. De az élet hideg, és kegyetlen. Egyetlen remény sugaram a színház..."- idézet Bella naplójából.